Madáretető

Cinkék, cinegék, feketerigók,

megosztom veletek e fél cipót,

megosztom az én olyan-amilyen

énekem-szerzett kenyerem.

Csettegess, rigóm, járd a kerteket,

jöjjetek, csókák, varjak, verebek:

vendégül látok minden itt maradt,

velünk telelő madarat.

Terítve már patyolat abroszom,

kenyeremet elétek morzsolom.

Nem várok érte, nem kell félnetek,

ordas télben ujjongó éneket.

Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,

akkor zendüljön a ti hangotok,

hírrel hirdetve, hogy az emberek

télen se voltak embertelenek.