Napraforgó

Nyáron, mikor kel a Nap, senki sincsen oly merész

Csak a sárga napraforgó, ki a Napba belenéz

Senki más nincs oly merész

Véget ért az éjszaka, véget ért a hosszú álom

Kelet felé néz az összes sárga tányér hosszú száron

Véget ért az éji álom

Aztán, mire jön az ősz, sárga szirmát lehullatja

S nem marad más csak a tányér, finom maggal telerakva

Szirmát mikor lehullatta

S odaröppen vacsorázni, télen, mikor hull a hó

Széncinke és barátcinke, kék cinke és őszapó

Feje fehér, mint a hó

S odaröppen vacsorázni, télen, mikor hull a hó

Széncinke és barátcinke, kék cinke és fenyvescinke

Pinty és csíz és tengelice

Meggyvágó és kenderike

Zöldike és őszapó

Feje fehér, mint a hó