II.16. Három árva

Tova megyen három árva,

Tőlük kérdi Tündér Ilona:

- Hová mentek három árva?

- Hová mentek három árva?

  

Álljatok meg, három árva,

Adok néktek arany vesszőt,

Adok néktek arany vesszőt,

Csapjátok meg a temetőt.

 

Kelj föl, kelj föl, édesanyánk,

Mert elszakadt a gyászruhánk!

Kelj föl, kelj föl, édesanyánk,

Mert elszakadt a gyászruhánk!

  

Nem kelhetek, édes árváim,

Kővé dermedtek inaim.

Nem kelhetek, édes árváim,

Kővé dermedtek inaim.

 

Kővé váltak a tagjaim,

Két karjaim s két lábaim.

A vérem is elároklott,

S a lelkem is elbúcsúzott.

 

Én istenem, valahára

Tekints reá az árvára,

Hogy ne jusson bujdosásra,

Egyik ajtóról a másra.

 

Egyik ajtón ha megszánják,

A másikon pirongassák,

Egyik ajtón ha megszánják

A másikon pirongassák.

  

Egyik ajtón ha megszánják,

A másikon pirongassák,

Egyik ajtón ha megszánják

A másikon pirongassák.

 

Ha bujdosik, visszavárják

Az emlékét számon tartsák.

Ha elvesznek, megtalálják

Sehol őket el ne hagyják.

 

Árva gyerek, ha anyátlan

Puszta pajta nem fedetlen.

Három árva hat szeme,

Szenes csutak fekete.

 

Áldott napnak keltét várják

Az éjjelt meg átvirrasszák.

Áldott napnak keltét várják

Az éjjelt meg átvirrasszák.