Én Meg Ő, Mi

Állj Ugye emlékszel, hogy semmi se muszáj Semmi nem fontosabb, mint ami tiéd Legyek én, vagy legyen valaki más Elsőre Úgy tűnik majd, hogy jobb a békesség Nem melegít, de nem is éget meg Ha azt mondom én elengedlek téged Vissza se nézz Az a szar Hogy azt hiszed sírva borulok térdre Vagy az életemet dobom el majd érted Pedig tudom jól, hogy hosszú ez az élet És én sem látlak rég már benne téged Az a szar Hogy az száz álmatlan éjszakát Pótolhatná rég valami más De csak várjuk, emésszen a rothadás És megint te vagy Megint te vagy és én vagyok a hibás Megint te vagy és én vagyok a hibás És megint te vagy és én vagyok a hibás Az a gáz Hogy csak állunk bent amikor ég a ház Szánalmas egy halál És mégis meglep majd amikor megaláz Megaláz Pakolok és megyek is tovább Tanulságnak is kevés, hogy minden ember más És tanulságnak keserű, hogy erény lesz a bizalmatlanság És megint ketten Megint én meg ő, mi vagyunk a hibás Megint ő az és én vagyok a hibás És megint ő az és én vagyok a hibás És megint ő az és én vagyok a hibás És megint ő az és én vagyok a hibás Ő az és én vagyok a hibás A hibás, a hibás