Lelkünk a vágytól jóllakottan, kielégülten hátradőlve,
Nincs felhő, mi árnyékot vetne, mi sötétséget jövendölne
Érzelmek nélkül rohanó istenszínű, hallgatag hitű,
Mosolyogva rólam álmodsz, a villám belül egyre gyengül...
Mondd, hogy jó!
Mondd, hogy én!
Hogy senki más
E föld egén!
Mondd, hogy jó!
Mondd, hogy én!
Hogy senki más
E föld egén!
Most biztosan tudhatod, hogy megtanultam tőled a leckét,
S végre biztonságban vagy, ölelve a Végtelen testét,
Tükrömből messze tűnt már elnyűtt bosszúálló arcom,
Éhenmaradt álmaimban csak hozzád fohászkodom.
Mondd, hogy jó!
Mondd, hogy én!
Hogy senki más
E föld egén!
Mondd, hogy jó!
Mondd, hogy én!
Hogy senki más
E föld egén!
