Késő

Új tavaszra meleg nyár, most felhőtlen az égbolt Nézd a fákat, veled virágzik a szél és minden szirmot széthord Kezdetnek ez szép volt, de túl távol, de csak képzelet- Nek számítottunk ketten, ami kipattant egy őrült agyából Értem, és emlékszem, és nem tudom, hogy benned mennyi Nyomott hagytam, de nem kérdezlek és nem is kell felelni Menni kéne már, közel a reggel, holnap másik város vár A házak, a meztelen táj, zsebemben a tegnap ablakokat tár ki Mégse könnyű a tévedést belátni, továbbgördül a hazugság, nem állíthatod meg, bárki Nem bújhat el veled, melletted, bunkerből a világ ellen Változni szeretnék még, de félek, lehetetlen Két kezemben van az életem, és tényleg én sem értem Hogy mi mit hoz ki belőlem, megszegem, mert megígértem Megint remegek, pont ettől féltem, dermedek egy pontra Kinn, a járdán, az út szélén fagyok a gondolataimba Refr x2: Megint késő, vár a döbbenet, vigyázz, semmi se mindegy Amíg lehet, addig változz, fáj, de bűneidre ébredj Megint késő, várhat bánat és az agyamban a zárlat Lehajtom fejem, nagy nehezen, de belátom hibámat A levelek lehullottak, az esőcseppek tombolnak Csendben figyelsz mögöttem, tán azt gondolod, nem hallak Mert belemélyültem, őrülten írok, egyre szélesedő árok Alakul ki köztünk, én már rég másra vágyok Hol vannak a tanárok, kik megmondták nekem, hogy mit kell tennem Hol vannak az álmok, mikért sokszor tűzbe mentem Hová tűntek el, mondd meg, hol rontottam el Nem találtam hibát, pedig átnéztem ezerszer a leckét, Nem tudtam, hogy ki lát meg, hogy kinek veszem el a kedvét Hamar felejtettem, mégis a múlt, mint legót szedett szét Apró darabokra, így lettem gyermek játéka Amit akkor megfogadtam, utamon ma is vezet, cérna- Ként a labirintusban, magammal hoztam, húztam Elveimért mindent megtettem, békében, háborúban, jóban-rosszban Fellapoztam könyvem, utolsó sorig az összes betűt Rájöttem a lényegre, de már túl sokba került Egy élettel több, kevesebb, neked ez számít? Nem tudod miért, de csak őt keresed, pokolba csábító Látomás, láthatatlan áldássá vált félelem Már rég megtettem volna, de túl gyáva vagyok, nem merem Refr x2: Megint késő, vár a döbbenet, vigyázz, semmi se mindegy Amíg lehet, addig változz, fáj, de bűneidre ébredj Megint késő, várhat bánat és az agyamban a zárlat Lehajtom fejem, nagy nehezen, de belátom hibámat Felszáradtak az esőcseppek, szenvedtek a levelek A szél elmosta őket, nincs már mögöttem, kit szeretek Mert beleőrültem, egyedül állok, tovább írok A tanárok rég eltűntek, tanácsok helyett csak sírok intenek A hibát megtaláltam, lelkemben a kisgyerek Elmondaná, de nincs kinek, végtelen sínek Vezetnek kitéve mindennek, védtelen szívek Újabb csapásokkal érkeznek, de kinek mennyit érhetsz meg Annyira szeretnek, meg is gyűlölnek, ha hasonlítasz rájuk Rádtalálnak, hogyha ragaszkodsz, elüldöznek Állj meg vagy örökre tűnj el, túl sok bűnjel látszik Arcod piros, tested fázik, kérdésem kínos, hiányzik valami?? Miért reszketsz, magadnak sem mered bevallani Megöl a tudat, megfojtod magad, ezt meddig bírod még tartani Egy hajnali szívverés mellett néztem ahogy elmész, igen Későn döbbentem rá, mit tettem, mit kellett volna tennem Refr. x2: Megint késő, vár a döbbenet, vigyázz, semmi se mindegy Amíg lehet, addig változz, fáj, de bűneidre ébredj Megint késő, várhat bánat és az agyamban a zárlat Lehajtom fejem, nagy nehezen, de belátom hibámat