Menedék

Most elárulok egy titkot Hogy a szívem ne legyen piszkos: Oda kísérlek, ahova mész Arra követlek, amerre lépsz Már három napja ébren vagyok És lassan elalszom állva De a gondolataimat többé Nem irányítom matematikával Most elárulom a titkom Többé ne legyen rajtam billog: Rég ismerem, amitől félsz Követlek, bárhová lépsz! Nem nagy tudomány tisztázni Hogy még igényelném a támaszt Amikor hajnali kettőkor motiváltan A füledbe súgom a választ Ha körbejár az óra, én is hazatalálok! Ahol a csönd a hang, a szó a dal A béke az ujjászületés Ahol a lét, a hely a feledés Ahol az otthon az éjjeli menedék Most elárulok egy titkot Mer' a szívem kissé piszkos: Magatehetetlenül távozunk Míg egy életet gyászolunk De ha kinyitom a szememet újra Úgy egy emberöltő múlva Már nem kell az idő meg a pénz Csak hadd táplálhassuk a fényt Ha körbejár az óra, én is hazatalálok! És szikra gyullad bennem Hogy tovább vihessem a lángot! Ahol a csönd a hang, a szó a dal A béke az ujjászületés Ahol a lét, a hely a feledés Ahol az otthon az éjjeli menedék Vár, vár, vár, vár, vár... Vár az éjjeli menedék! Az éjjeli menedék! Ahol a csönd a hang, a szó a dal A béke az ujjászületés Ahol a lét, a hely a feledés Ahol az otthon az éjjeli menedék Ahol a csönd a hang, a szó a dal A béke az ujjászületés Ahol a lét, a hely a feledés Ahol az otthon az éjjeli menedék (Igyunk az emberre, báró!) (Milyen jó érezni, hogy ember vagyok) (Én: a börtöntöltelék, a gyilkos, a hamiskártyás... ember vagyok)