Tudom, igen, rám férne egy pár változtatás
De, ha mosolyogva szólsz, mondd miért is volna más
Lehetnék én álmodozó és az épp úgy volna jó
Tudom, igen, átlátod, hogy hányszor hibázom
Nekem a kisujjam üres még, ha kirázom
Lehetnék én kicsapongó és az épp úgy volna jó
Nem kell a sok-sok üres, meg hosszú vélemény
Egy döntés önmagában is épp elég kemény
És úgyis elfelejteném
Néha nem hallom magam, annyira sodor az ár
Sajnos, ha vészcsengő szól, a baj több bajjal jár
Hagyj kicsit, nem igénylem
Had szabaduljak fel
Így lehetek fenn a toppon majd, ha
Dönteni kell
Ha
Tudom, igen rontottam, hát néha azt is kell
Ugye makulátlanul mondd, miért is keljek fel?
Lehetnék én átutazó és az épp úgy volna jó
Tudom, igen, félre ne érts, mert jól jön a segítség
Csak, mikor tele van az agyam inkább nehézség
Lehetnék én bosszankodó és az épp úgy volna jó
Nem kell a sok-sok üres, meg hosszú vélemény
Egy döntés önmagában is épp elég kemény
És úgyis elfelejteném
Néha nem hallom magam, annyira sodor az ár
Sajnos, ha vészcsengő szól, a baj több bajjal jár
Hagyj kicsit, nem igénylem
Had szabaduljak fel
Így lehetek fenn a toppon majd, ha
Dönteni kell
Dönteni, dönteni
Dönteni, dönteni
Dönteni, dönteni
Dönteni, dönteni
Dönteni kell
Néha nem hallom magam, annyira sodor az ár
Sajnos, ha vészcsengő szól, a baj több bajjal jár
Hagyj kicsit, nem igénylem
Had szabaduljak fel
Így lehetek fenn a toppon majd, ha
Dönteni kell
