Közel a Föld, oly végtelen a nyugalom.
Álomtalan a leghosszabb álom.
Elmerül csak a súlytalan lebegés,
Szárnyatlanul az utolsó repülés.
Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,
Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.
Nincs többé düh és nincs már többé fájdalom.
Porszemmé válik bármilyen hatalom.
Lezárt szemét az esti lágy eső mossa.
Béke és csend, harmónia.
Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,
Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.
