A lelkemben hûség a vallas,
De oly nehéz minden hétköznapon
A kisértések tengerében élek,
Tiszta, igaz szót csak tõled kapok, Így élek.
A szobam falan képek, régi képek,
Az egyiken még apam fogja anyam kezét,
A masik képen mar nincs mosoly,
Kevesebben vagyunk, elteltek az évek.
Miért rohansz valami utan?
Ott képzeled a tavolban a boldogsagot megtalalni.
Miért rohansz valaki utan?
Ott képzeled a tavolban, hogy mellette allsz.
Ha feladod az almaid, meghalsz, élve halsz meg,
De boldogsagot vagy szép halalt
Csak e föld adhat neked.
Az uj nemzedék arcan remény csillog,
De minden régi hir egy nagy megpróbaltatas.
Megbecsülni a földi néhany percet
Nagy dolog lenne ez, tisztelt emberiség!
A jövõ tavolba tûnik, és kevés a megoldas,
Hat figyelj, figyelj ram!
