Régi nyár, hidd el emlékszem még
Forró szél, mi az arcomba tép,
És én Téged néztelek meztelenül
Olyan jó volt, úgy fesztelenül, hogy látsz
Forr az út és a talpam is ég
Elrejtett zsebében a városi éj,
És én fekszem a földön tétlenül,
Múlnak a hónapok féktelenül, egyedül.
Látod, így múlt el minden.
Régi arcom egy képen, azt hitted,
Őrzi igazi énem.
Talán, semmi sem bánt
Csak bűnbe estem már
Csak bűnbe estem már-már
Régi nyár, hidd el emlékszem még
Most is rám vársz az út közepén,
És én lassan lépek, erőtlenül
S a Napba nézek, ha előkerül, ami fáj
Látod, így múlt el minden.
Régi arcom egy képen, azt hitted,
Őrzi igazi énem.
Talán, semmi sem bánt
Csak bűnbe estem már
Mondd mitől félsz, oly csendes az éjfél.
Egy pillanatkép a falamon elvész, elvész.
Látod, így múlt el minden.
Régi arcom egy képen, azt hitted,
Őrzi igazi énem.
Talán, semmi sem bánt
Látod, így múlt el minden.
Régi arcom egy képen, azt hitted,
Őrzi igazi énem.
Talán, semmi sem bánt
Csak bűnbe estem már.
