FANTOMREZGÉS

Unom a szobámat, unom a benne lévő ágyat Unok társaságban tölteni magányos éjszakákat Megint csak az Arbó és megint csak a narkó Megint másokhoz mérem magam, nem lesz ez így frankó Egyre üresebbek az utcák, amiket felszívnak Egyre üresebbek az esték, amikre meg sem hívnak Száz haverom van, barátom egy sem És megrezeg a zsebem, de már megint csak a fantomrezgés Megint csak a fantomrezgés Megint csak a fantomrezgés Megint csak a fantom, megint csak a fantom Megint csak a fantomrezgés Megint csak a fantomrezgés Megint csak a fantomrezgés Megint csak a fantomrezgés Szívesebben beszélgetnék egy kerti széken a tűz körül Hogy az univerzum végtelen, a végtelen meg gyönyörű És te végtelenül szép vagy, de a kerti szék az műanyag Sosem beszéltünk józanul, nekünk a testiség maradt Én meg fogyasztástól függetlenül szerelmes lettem beléd Ezzel vigasztalom magam amikor berosszulok az éjszakain hazafelé Maradtam volna otthon offiszt nézni Srácokkal fifázni, vagy színpadon zenélni Nem kell száz barát, elegek az igaziak És megrezeg a zsebem, de már Leszarom a fantomrezgést Leszarom a fantomrezgést Leszarom a fantomrezgést Leszarom a fantom, leszarom a fantom Leszarom a fantomrezgést Leszarom a fantomrezgést Leszarom a fantomrezgést Leszarom a fantomrezgést Sajnálom, de nem sajnálom. Sajnálom, de nem sajnálom. Sajnálom, de nem sajnálom. Sajnálom, de nem sajnálom. Sajnálom, de nem sajnálom. Sajnálom, de nem sajnálom. Sajnálom, de nem sajnálom. Sajnálom, de nem sajnálom.