Συντελεστές
Στίχοι
Mikor a lány a legénnyel esküszik,
Lyányságáról hamar elfelejtkezik,
Nem gondol a szabad madár életre,
Szép lánysága hóttig el van temetve.
Sebes vizen sebesen megy a hajó,
Barna kislyány mért vagy olyan szomorú,
Azért vagyok, édesanyám, szomorú,
Fejemen a menyasszonyi koszorú.
Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
Nincs kedvesebb az első szeretőnél,
Mer’ az első igazán tud szeretni,
Másodikér’ de sokat kell szenvedni.
Jajj, de bajos, ki egymást nem szereti,
Egy párnára ketten kell lefekü’nni,
A párnának a két széllye elszakadt,
A közepe tiszta újan megmaradt
Szivárvány havasán felnőtt rozmaringszál,
Nem szereti helyét, el akar bújdosni,
Ki kell onnat venni, s új helybe kell tenni.
Ki kell onnat venni, s új helybe kell tenni.
Elment a madárka, üres a kalicka,
Azt üzente vissza, visszajő tavaszra,
Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra,
Ha még akkor sem jő, tudd meg, sohasem jő.
Sír az út előttem, bánkódik az ösveny,
Még az is azt mondja, áldjon meg az Isten,
Áldjon meg az Isten, minden javaival,
Mint kerti violák drága illatokkal.
Boldogasszony Anyánk, Reginánk, Pátrónánk,
Lelki ínségében segítsed meg Hazánk,
Ébreszd fel a Népünk, szabadságban éljünk,
Ébreszd fel a szívünk, szeretetben éljünk.
Boldogasszony Anyánk, Reginánk, Pátrónánk,
Erős hittel kérünk, tedd boldoggá Hazánk,
Ébreszd fel a Népünk, ragyogtasd fel fényünk.
Ébreszd fel a szívünk, Szent Fényedben éljünk