AZÚR (intro)

Karmaikkal karcolnak árnyékot

A faágak a földbe

Én meg csak állok, s várok

Mint kisgyerek az ölre

Várok, de tudom is én mire

Talán egy kézre, nem földire, s nem is égire

Várok rá, hogy alányúljon a mélybe

Megfogja a kapucnim, és húzzon

Egészen csak húzzon, az azúr kékbe