Utcák

Koncz Zsuzsa Utcák Utcák, boldog voltam valamikor Amikor még ő járt velem, ahol egymagam megyek már Mostmár én nem is látom őt mint azelőtt Valahol egy más úton jár, mást kísér tudom rég Lépdel majd egyszer rajtatok vajon még? Utcák, emlékeztek ugye reá? Milyen boldog volt, vagy talán csupán az egész hazugság? O az nem lehet ugye nem nem hihetem Azt hogy nem is volt boldogság Mért nem szóltok hozzám, az igazat tudnám Zöld kerítés, falépcső, fenyőfák, Csak a szél fúj és az utcák de némák Hát mi lesz így, kitől jaj tudom meg Hogy hazugság, vagy igazság, hogy engem szerettek Utcák, mért nem tudtok beszélni már Vígasztaljatok; semmi baj hiszen boldog volt velem rég Nem volt rossz, én vagyok hibás, Mondjátok el, hogyha erre jár egyszer még Ennyit úgy szeretnék, hazudjátok ezt Higyje, hogy ő jó volt, és olyan boldog lennék Zöld kerítés... Vissza