AZ ÉN HŐSÖM

Ki lakik itt ebben a gyönyörű házban? Ki az az alak a járdán, akiért Odabenn fáklyák tüze ég? Ki lehet ő, ki ez a rozoga párja? Valaki, aki a lábán alig áll Aki csak, épphogy navigál Kavicsot szór be az ablakomon Felfele kúszik a várfalon éppen Van az, ami látszik, van az, ami nem Ha az én hősöm jön, felismerem Kukába dobja a szakadt ruhát Beint a homályos ablakon át Én kinyitom az ajtót, beengedem Elveszetten is kedves nekem Lezuhanyozhat, jóllakatom Kibámulhat az ablakomon Az én hősöm Az én hősöm Egyenesen bele is zuhan az ágyba Csillog a szeme úgy vár rám odabenn Amíg a kávét beviszem Belekavart ma is az idilli képbe Nem vagyok ideges, mégsem mire jó? Fő, hogy a kávém iható Felül az ágyban és rám mosolyog Valahogy eljut a szívemig újra Van az, ami látszik, van az, ami nem Ha az én hősöm jön, felismerem Kukába dobja a szakadt ruhát Beint a homályos ablakon át Én kinyitom az ajtót, beengedem Elveszetten is kedves nekem Lezuhanyozhat, jóllakatom Kibámulhat az ablakomon Az én hősöm Az én hősöm (hu) Annyira szép, amiket mond le is írom Egészen hajnalig rímben magyaráz Azokból épült ez a ház Kifele nézünk, már hajnalodik Jön fel a nap, de még égnek a fények Van az, ami látszik, van az, ami nem Ha az én hősöm jön, felismerem Kukába dobja a szakadt ruhát Beint a homályos ablakon át Én kinyitom az ajtót, beengedem Elveszetten is kedves nekem Lezuhanyozhat, jóllakatom Kibámulhat az ablakomon Mert van az, ami látszik, van az, ami nem Ha az én hősöm jön, felismerem (Én hősöm) kukába dobja a szakadt ruhát Beint a homályos ablakon át (Én hősöm) én kinyitom az ajtót, beengedem Elveszetten is kedves nekem (Én hősöm) lezuhanyozhat, jóllakatom Kibámulhat az ablakomon Az én hősöm Az én hősöm Az én hősöm Az én igen nagy hősöm Az én igen nagy hősöm