Zabolátlan lovaim

Szirtszegélyen, szakadék szélénLovaimat ostorral űzöm énFogytán a levegő, folytogat a ködMámoros érzés megsemmisülök Zabolátlan lovaim, lassabban a futássalNe törődjetek az ostorcsapássalZabolátlan lovaim lassabban a futássalNe törődjetek az ostorcsapással, az ostorcsapássalIde jutottam, ki gondolta volnaIdőm az életre, nincs időm a dalraLóra ülök, eldalolom a versemNyugodtan állok a szirtszegélyenNem tudok késni, az úr megvárDe miért olyan dühösek rám az angyalok?A lódobogás volt tán hangosVagy lovaimmal voltam túl haragos?Zabolátlan lovaim, lassabban a futássalKönyörgöm, a sebes rohanássalZabolátlan lovaim lassabban a futássalKönyörgöm, a sebes rohanással, sebes rohanássalIlyen jutott nekem, ki gondolta volnaKevés kis időmből jusson még a dalraHa majd lóra ülök s eldalolom a versemNyugodtan állok majd a szirtszegélyenZabolátlan lovaim, lassabban a futássalNe törődjetek az ostorcsapássalZabolátlan lovaim, lassabban a futássalNe törődjetek az ostorcsapással, az ostorcsapással