Fecskék

A holdsarló az éjben fényével vasalja

Egyenesre a gyűrött utakat odakint

A felhők fent az égen kényelmes kis párnák

Csak az Isten esőcseppekből dob ránk galacsint

De már nem zavar meg semmi

Fényévek sora sem

Ezt a pillanatot nem hagyom elmenni

Mert amíg van felettünk égbolt

Én megélhetem veled

Ezt a kacifántos, kibogozhatatlan életet

Gyorsan múló évek, gyönge kártyavár

Viharban vagyunk ketten, a szélben fecskepár

A világ mindenkit egyenként, lassan felzabál

Majd megszökünk előle, kiszállunk az Isten ablakán