1. Fáradt a testem-lelkem, vadságom fojtogat,
Jó nálad megpihennem, eldobni maszkomat.
Hűségben magam törtem, hogy nekem megmaradj,
Ha van még büszkeségem, az most már csak te vagy.
||: Élj, érezzél engem, ne várj, most bújj hozzám!:||
2. Nem remélt ajándék vagy, megtalált gondolat,
Te vagy, ki vágyaimnak most végre arcot ad.
Megjövök, hangod kérem, tested nem mostoha,
Életem veled élem, lesz nyarunk, de tél soha.
||: Élj, érezzél engem, ne várj most bújj hozzám!:||
