Honfoglalók

Ahh, csak telik az idő, mégsem történik semmi Pedig évekre visszanyúlnak a gyökerek és mégsem történik semmi ebben az országban Semmi mozgás. Semmi mozgás, komolyan. A kis gyerekek fikázzák azokat a rap-eseket, akiken felnőnek Ez így nem OK Negatív a hozzáállás, sajnos ez a baj Ezen kéne egy kicsit változtatni Várjál Figyelj! Hogy ha te benne vagy, akkor én is benne vagyok Beszéljünk a srácokkal, aszt' akkor nyomjunk össze valami keményet Én nagyon benne lennék OK. Csak az igazat Benne vagytok? Csak az igazat, de csak szívből Persze. Srácok? OK, mehet? Mehet, persze hogy mehet Én nagyon benne lennék Akkor most jöjjön az igazság Én mondjuk valami ilyesmire gondoltam Egy Isten, egy család, egy élet, egy barát Egy csepp vér, egy csepp könny, egyszer lenn, egyszer fönn Egy nép és egy lélek, egy ország, egy érdek Egy becsület, egy szerelem, egy mikrofon ez mindenem Nincs több lehetőség, nincs második esély Csak egy igaz rím és nekem az enyém mindent megér Csak egyszer választhatsz ember, hogy real lesz vagy szemét? Hát eddig jutottunk, 2003 szemet szemért Csak egyszer lépsz az útra, hé, a jóra vagy rosszra És bölcsődtől a koporsódig maradsz örök szolga A választ senki sem tudja, a seb beforr A könnycseppet elviszi a szél, csak a remény él Talán majd holnap szebb nap, real hiphop MO Hol a földalatti flow? Oldozz fel, mert vétkeztem, egyszer igazán éreztem Érted és csakis érted peace Mindig ugyanaz a szöveg, mindig ugyanaz a style Ez Nyugat-Magyarország, hé, messze van Kazahsztán, ahol Értelmet vesztett eszmék párbajokat szítanak, s a Barátságok anyacsavarján nagyot lazítanak Uszítanak, de én csak törekszem, hogy Kellő tudás övezzen, mire megöregszem Ezért teszem a magamét, betöltök egy szerepet A hip-hop kilyukasztott gumiján a szelepet Akár egy remete, a barlangomban alkotok, csak Csöndben, de eget-rengető az, amit hallotok, mert Csinálom. Nem csak pofámat jártatom egy századon s Hagyom, hogy üres járatomon jegyet váltson a szánalom Mint egy szélmalom, beporzok mindent, amit érek Az eget, a teret, a sivatagot, de nedűt nem remélek Evvel élek, majd halok s, ha majd elvesznek a dalok Feltámadok aszottaimból s újabb sikert aratok Nekem az élet és e helyzet minden sorban a szívem dobban Szenvedély mi a végsőkig kitartva lángra lobban Bennem ahol a lelkem tudom, ha vétkezek, megégek De nem fordulok el Hungária, hanem büszkén szembe nézek Amiért élek, aminek élek, amit megtettem érted Hogy a magyar nép is viselje a hip-hop érdemérmet Harcolok és védek minden igaz szót, mit érzek Lehet így ér ez majd véget, de láthatod, mit érhet Mert ez akarat és rap, mint a sok honfoglaló tett Egy egység mivé lett, mert a vér kötelezett Anno regék, mesék, hősökről, bajnokokról zengett Mostanra rend lett mégis divatra született Talán nem feledett próféciák az MO. kultusz útján Évtizednyi költői hadjárat az emlékek útján Fel nem adott harcban egy megmaradt real kolónia Tőlünk, mint Janus Pannonius-tól a dicső Pannónia? Minden újabb sorral amit írunk Minden rímmel harcolunk, bírunk Ez szívből jön, neked ez méreg Nem félek, hisz tudom, így egyre feljebb érek Az évek, a sikerképek, ezek tények, élet, fények Ezek mi vagyunk, az alapon, a szavakon A szalagon, a dallamon ohh Ellentétek egymással szemben kell ez nektek emberek? Hátamba kést szúró szemetek ki tépem szívetek Ha kell szeretek, ha kell, gyűlölök, köpködök Mögöttünk röhögtök de, a trackünkön meg csöpögtök Érezd, hogy mit tesznek, mit esznek a bajnokok A földalatti sikerben a Szóhisztériát majmolod Szükséges lételemmel, mint betű az ékezettel Sötétség fénnyel, legendák nagy nevekkel Bátorság félelemmel, támadás védelemmel Halál az élettel, gyógyítás méreggel Csúfságok szépséggel, minden mértékkel Itt élni kell. Mit csinálsz tiszta szíveddel Én mindent megteszek néha sírok, néha nevetek A beatek velünk együtt szólnak hozzátok gyerekek Hát gyertek mi két kézzel fogjuk az egészet Nem úgy, mint egyesek kik hit nélkül vetik a keresztet Többet tettem a hip-hop-ért, mint Széchenyi az országért Engem nem tudtak megvenni én kiálltam a tömegért A szilárd egység láttán még a média is megtorpan Hisz az akarat hatalmas, mint a piramisok Egyiptomban A rap-gárdisták demókra teszik a kultúrát Hogy otthon tanulhasd és értsd, mint a Szent Bibliát Figyeld a próféták szavát a soraik súlyát Az új század költőinek szabad gondolatútját Hozz valamit, hozz te is és add be a közösbe Hogy masszív legyen a kolónia, és ne basszák össze Nézz fel, nézz fel az égre és láss a jövőbe Itt mi történelmet írunk, hogy tanuljanak belőle Ezt ápolni kell, mert ez egy maradandó műfaj Ne csak egy memoár legyen miről a jövő már nem is hall MO. hiphop nemzet hát kezdődjön az install Szívd fel begyem a sok tudást, és soha ne halj Néha túlságosan gyűlölök, néha túlságosan szeretek Sokat adok és kapok, mégis változnak a szerepek Csak egy kis pont az égen, igen de mennyit ér Megvan a hátulütője a dolognak, túlságosan tágas a tér Elveszik az éterben minden ami számít Minden ami szívből jön, bármi, mondhatsz te akármit De nekem ez örök, elvenni nem fogod te soha Soha nem adom oda, ez az igazság és nem valami csoda Te ostoba, tudom a hátam mögött megmondod, hogy mi van Szemembe nézni nem bírsz, de király vagy a topikban Én saját magam csicskája, de te ki tudja, hogy kie Dinamitot dugok a seggedbe egy újabb világ, egy újabb essze Íródik a falak mögött, egy újabb titok a lapok között Tudatosul bennem, úgyis megeszed amit főzök Ez egy újabb hullámú frekvencia, mi elmédet nem fogja De majd meglátod bizony, ez még nem a béke pora Minden újabb sorral amit írunk Minden rímmel harcolunk, bírunk Ez szívből jön, neked ez méreg Nem félek, hisz tudom, így egyre feljebb érek Az évek, a sikerképek, ezek tények, élet, fények Ezek mi vagyunk, az alapon, a szavakon A szalagon, a dallamon ohh Mi van már, hé? vagy végleg eltűnt a fegyelem? Voksommal jelölöm mindig a nekem jobban fekvő területem Igazságot szórunk, mint a legendás királyunk a Mátyás Hősökkel karöltve így kapjátok meg most a ráadást Valós állásfoglalás, igaz győri prezentálás Precízen, maximalistaként az élen mindig helytállás Biztosítom, ismételten időben a váltást Garantálok újabb meg újabb szájeltátást Profin művelem még mindig a műfaj rám eső részét Fellegekig felraktam a minőségi mércét Hősies legendáktól megkapod megint a jót Bámulatra méltó módon bűvölöm megint a szót Győr meg Veszprém bevezette az örök maradandót Biztosítja maximálisan mindig a spilot Jegyezd meg mindörökre a kilenc igaz szavú bírót A Hősöket meg a Connections-t, ami mindig hozza a nívót Cselekvés, na kinél mi mert nálam formalitás Tehát lelkiismeretes munkamorál, aktivitás Tennivaló akad bőven, a becsületemre váljék Minden szándék kibillent az egyensúlyból, aztán újból Teremt, értéket kitárva indít összefűzve erős Közös láncot alkot, felszerelve, tömörítve velős Energiavétel, reformhullám neked tévhit? De a tanács mindeközben frissebb hangállományt készít Vidd a rosszat félre, gerendák a szemekben Apróságot korbácsolni naggyá, mint a filmekben Felhozom a bátorságom, adom tisztelem igaz is Ráépül az alapokra, mint a Kheopsz Piramis Na a lényeg kiderül, ki mit rakott hozzá való A lomtár ürít, csak a jobbat gyúrja jobbá, halló A minőségi bőség nálunk natúr ismérv A föld alatt fejlesztjük, így marad örök a hírnév Erőt a tömegnek, a közegnek A közösségnek, a közönségnek A közlő-képességnek, ékességet adjatok Doboljanak ütemek, a dallamok Még több tollat a kézbe (ja) Még több rímet alapozva rációra, észre Kezet a kézre, mentális részre Fektessetek hangsúlyt és ne csak a fame-re A városom a csapatom rég büszke rám A kultúrám, a mentalitásom, kilenc elem, a rímek velem A kiadóm fürtjein csak nemes ütem terem Hát figyelj, köttetnek kapcsolatok, ezek karcolatok A műfaj kövében, hát harcoljatok Hogy tövében szorítsuk el Aki alkotás, helyett csak rombolni mer Minden újabb sorral amit írunk Minden rímmel harcolunk, bírunk Ez szívből jön, neked ez méreg Nem félek, hisz tudom, így egyre feljebb érek Az évek, a sikerképek, ezek tények, élet, fények Ezek mi vagyunk, az alapon, a szavakon A szalagon, a dallamon ohh