Emlékszik ránk a Hold

Hányszor szerettünk meghalt réteken

Föld és maradvány, mit emlékünk terem

Itt már elég volt minden szenvedés

Minden felejtés hányszor volt elég

Alvó óceán elrejti a vágyaink

Láncold még tovább szakíttatott láncaink

Mélység alattunk, felszínt csak az álma bont

Ne félj, hogy nem vagyunk

Emlékszik ránk a hold

Hányszor születtünk, feledtük képeken

Sosem volt életünk, mit elnyelt félelem

Itt már kivettünk minden kisszobát

Lelkünk szétszakadt, de újra megtalált

Alvó óceán elrejti a vágyaink

Láncold még tovább szakíttatott láncaink

Mélység alattunk, felszínt csak az álma bont

Ne félj, hogy nem vagyunk

Emlékszik ránk a hold