Világcsavargó

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam. Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én. Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban. Mert aki nem ismer, az nem is lát belém. A szívem nagy, de viharvert a lelkem, és a kelleténél mindig nagyobb a szám. De igaz vagyok és soha el nem felejtem, Hogy mit tanított az életről apám. Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát, Kaptam már eleget a sorstól, Tanultam a jóból, a rosszból. Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám. Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám. De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó. Én, a nyughatatlan világcsavargó. Tudom, hányszor imádkozott értem, és éjszakánként mennyit sírt anyám. Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túl éltem. És, hogy most is sír, de akkor is büszke rám. Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát, Kaptam már eleget a sorstól, Tanultam a jóból, a rosszból. Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám. Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám. De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó. Én, a nyughatatlan világcsavargó. Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam...