A Holló

Száguld, fut a kocsi velem, A kihunyó tájon pihen a szem. Hirtelen úgy érzem, hogy valaki lát, Félni kezdek, az ablakon át bevág, Mint egy szénsugár, beszáll Egy fekete nagymadár. Helyet keres, a vállamra ül, Felé kapok, de nem menekül. A rémület kereke a szívben jár, "El innen!", kiáltom már, de ő Más hangra vár. Csak néz, Figyel a nagymadár. Az éjszaka követe jött, Van társam. Az éjszaka követe jött, Hadd lássam! Szemeiben tűzpörög. Tudom, ki küldte őt, (Hmmm) a fekete hírnököt. Minden a kézé, mit megragad, A gazembereknek mindent szabad. Jóval nem tartozol senkinek, Csak fel ismerd bennem a lelkedet, Beszél nagymadár... A súlya vállamat nyomja már. Nincs korlát, ami bekerít, Túllépheted az emberit. Szörnyeteg leszel-e, vagy áldozat? Szabad vagy, döntsd el magad! Nincs más, nincs harmadik. Az éj dönteni megtanít. Az éjszaka követe vár, Van társam. Az éjszaka követe vár, Mást vártam. A fűben a kocsi megáll. Közel a virradat. (Hmmm) egyikünk száll ki csak.