Minden Éjjel

Minden éjjel kell egy álom, paplanomban megtalálom, Ő vetette még a nyáron. Hajolj még fölém ma egyszer! Utoljára mond, hogy tetszel! Utoljára mond és menj el. Hunyd le szemed, érezd át még egyszer utoljára, Aztán ráírjuk majd ezt is talán a tegnap margójára Senki se fog tudni róla, megígérem, amíg élek Minden éjjel hideg, rideg, mint egy jéghegy – félek, Hogy elmúlik az, ami van az, ami volt az, ami lesz Más az, aki majd bekebelez A dunyhák földjén, aknamező keserű méz Ha keselyűk köröznek feletted, már régen nem élsz. Hiába minden, kiszakad a múlt, ha kiszabadulsz Nem tudod már ki vagy, mindig csak átalakulsz Apró rezgés, torz víztükör fent az égen Álmodni ér bátran, te maradj ébren Elvesztem benned, nem találom magam többé Eltűntem, eltűntél, miért váltunk köddé? A testem, mint egy szellemváros, kihalt és kietlen Egy üres szobában a lelkem hontalan és idegen. Nincs más csak egy remegő kéz Mert engem a hideg kiráz, amikor Téged idéz Az emlék, itt a koponyámon egy lék Belém fúródott és ott maradt örökre egy kép. Kitörölhetetlen, mert az ember megváltozni fél Ujjam a ravaszon, amíg arcom a padlóhoz ér Nincs semmi, ami visszatart már, csak Te tudnál, Csak Te vagy minden éjjel, csak Te voltál!