Magány (feat. Fluor, Deego & Szakács Gergő)

Rád nézek, magamba látok Rajtunk osztozik a magány Végül hagy valamit belőlünk Talán, talán Futnak előlem a régi álmok Lassan semmi sem biztos már Csak hogy kettőnknél jobb a magány Magány, magány Nézz a magányba, melybe engem küldesz Reménykedem, de mérleghinta csak A remény, rá egyedül ültetsz Egyensúlyozunk a szélein a megbánt szavaknak Nem találjuk meg a kulcsát ennek a lezárt lakatnak Száraz homokként peregjen szét Arcod, fújja szét a szél, talán Minden emléked rólam vele útra kél Maradok magam, jobb lesz így, hidd el nekem Nem kell, ki ott volt, állandósult, még sincs velem Fald föl nyelvedet, minden szó nehéz falat Soha nem kettőnket értettem egész alatt Csak rossz élmény voltál, mi mélyen belém ragadt Megszilárdultam belül, a szívem kemény maradt Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon Látom a szemem, rám nézel vele Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom Hogy azt hihetném, meghalok bele Rád nézek, magamba látok Rajtunk osztozik a magány Végül hagy valamit belőlünk Talán, talán Futnak előlem a régi álmok Lassan semmi sem biztos már Csak hogy kettőnknél jobb a magány Magány, magány Hogyan tettél ilyen gonosszá? Utólag látom, hogy pokol volt a Mennyország Csak szorongás, mit behoztál Na meg a lelkedből a koszt, a színtiszta szitkot Hogyha szólsz, még nézlek a szobából Mennyire elvetted a kedvem a csodáktól Én azt hittem ez egyszerűbb lesz Nézz a magányba, melybe engem küldesz Bebüntetsz, ahogy én is téged De nem érdekel már, ami vérig sértett Majd mással, máskor, máshogy talán Most fájó kívánságom a magány Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon Látom a szemem, rám nézel vele Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom Hogy azt hihetném, meghalok bele Rád nézek, magamba látok Rajtunk osztozik a magány Végül hagy valamit belőlünk Talán, talán Futnak előlem a régi álmok Lassan semmi sem biztos már Csak hogy kettőnknél jobb a magány Magány, magány Magány Rád nézek, magamba látok Rajtunk osztozik a magány Végül hagy valamit belőlünk Talán, talán Futnak előlem a régi álmok Lassan semmi sem biztos már Csak hogy kettőnknél jobb a magány Magány, magány