éhezők jóllakottak

Engem jóllakottak Hogyan értenének Nem is hallanának Ha szólnék hozzájuk Az asztalnál voltak Hozták az ebédet Ülj le ide mellénk Zsíros volt a szájuk Én az éhezőknek Hallom hallgatását Míg a jóllakottak Csámcsognak, beszélnek Velük ülök mégis Most már egy asztalnál Egyre hangosabbak Egyre jobban félek Egyre hangosabbak Egyre jobban félek Én is olyan vagyok Én is olyan lettem Tányéromat tartom Nehogy másnak jusson Amit én kaptam meg Amit én szereztem Ami engem illet Ami az én jussom Én az éhezőknek Nem hallom a hangját Nem is látom őket Ők sem látnak engem Üres tányérokkal Némán csörömpölnek Üres tányérokkal Némán csörömpölnek Én már választottam Én már elvesztettem Minden kétségemet Minden szép szavamat Ülök egy asztalnál A sok jóllakottal Nem hallom a hangod Én is elhagytalak