Zörgő levélben, ágak közt járó szélben,
Hallgatlak, szólj hát, rám nehezül.
Minden magányom, s így len világom.
Egyedül járom, egyedül.
Egymásnak volnánk, s nem lennék már veszteg.
Rád is találnék, házak közt meglellek.
Könnyű karod még vállamra tér.
Minket így találjon meg a tél.
Minket így találjon meg a tél.
Minket így találjon meg a tél.
Minket így találjon meg a tél allalélala.
Visz a vonat, megyek utánad,
Talán ma még meg is talállak.
Talán kihűl e lángoló arc,
Talán csendesen meg is szólalsz.
Csobog a langyos víz, fürödj meg,
Íme a kendőm törülközz meg.
Sül a hús, enyhítse étvágyad,
Ahol én fekszem, az az ágyad.
Lépj ki ruhádból és drága gúnyád,
Vesd le a csizmád a csillogásnak
Értelme vész.
Könnyed aranyló cseppje csak tíz
Szemeden nékem sokat ér.
Szemeden nékem sokat ér.
Szemeden nékem sokat ér.
Szemeden nékem sokat ér allalélala.
Visz a vonat, megyek utánad,
Talán ma még meg is talállak.
Talán kihűl e lángoló arc,
Talán csendesen meg is szólalsz.
Csobog a langyos víz, fürödj meg,
Íme a kendőm törülközz meg.
Sül a hús, enyhítse étvágyad,
Ahol én fekszem, az az ágyad.
Hopp...
Nananananananana...
Adjatok egy szalmaszálat,
Hogy felgyújtsam a világot.
Nanananananana...
Nananananananana...
Adszi babám a botomat
Útnak indítom magamat.
Haza haza hazafelé
Kedves rózsám háza felé,
Ahány kocsmát meglátok,
Annyi százast felváltok
Addig iszok, de mulatok,
Míg a százasból állok.
Olle lalalale, olle lalalle...
