Azt Hittem Érdemes

Azt hittem érdemes meghalni csak azér' Hogy egy dalt eljátsszak és hogyha a babér A fejemre kerül vagy, ha nagyobb, nyakamba Vagy hogyha még nagyobb, hullahoppozgatva Sétáljak benne végig majd a főúton Az autók tülkölnek, én meg csak hogy tudom Rossz helyen sétálok, de járdán nem férek el Mer' az én koszorúm nagy helyet követel Magának és végül engem vesz úgy körül Hogy foglya-káplárja is leszek legbelül Fájó szívemnek csak az a kívánsága Hogy ezt a vonulást amit én meglássa Az anyám sóhajtson, ez lett az én fiam Pedig nem hittük ezt amikor boldogan Otthon ültünk és vártuk már nagyon haza Tizenöt volt, és még nem volt soha csaja Nem volt még Nem volt még Nem volt még Hogy nem tudtunk legalább mi szülők róla De hogy kirúgták, hazajött azt mondta Bocs de a lejtőn le, annyi már szentesnek Gimnáziumnak meg szülői terveknek Aztán most koszorú jó volt az a pofon Apának mondja ezt, anyu de én tudom Pofonból nem lett még koszorú úgy soha Pofonból koszorú nem lett még soha Nem lett még Nem lett még Nem lett még Nem lett még Azt hittem érdemes meghalni csak ezér' Hogy egy dalt eljátsszak, és hogyha belefér Színpadon halni meg, nem is így csatában De hogy párnák közt bár, mindenhogy hiába Van ez a szar élet bár szebb is lehetne Ha nem volna kényszer hogy minden szar este Eljátsszam milyen szar nekem ez az élet hogy Örülj, ha hozzáméred majd a tiédet A tiéd A tiéd A tiéd A tiéd A tiéd A tiéd A tiéd A tiéd A tiéd A tiéd A tiéd