Fáradt lélek

Mikor egy fáradt lélek kopogtat Odafent a mennyország ajtaján Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva A csalódás hajnalán Mert én érzem a világ összes bánatát Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár Meddig, Istenem mondd meg, kérlek Meddig kell még a rögös úton járnom Na meg a saját sírom ásnom? De talán eljön majd a vég Bűnös, de igaz maradnék Fogolyként lelkem szabad még Fogolyként szabad maradnék Utamon a bánat kísér, elárult árva fivér Elkésett búcsúlevél, amiben pár sor dicsér De minek ez a pár sor? Minden szava vádol Sose szeretett, sose gyászolt Hulljon a falevél, vigyen a sors Ahol a világom véget ér Védjen az ég az összes szavadért És minden vétkedért Mindent visszakapsz, mit adtál Könnyeink folyóján mondd, ki sajnál? Úgyis a balsors lesz, ki dajkál Megszakadt szív az utolsó dalnál Mikor egy fáradt lélek kopogtat Odafent a mennyország ajtaján Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva A csalódás hajnalán Mert én érzem a világ összes bánatát Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár Fáradt lett a lélek, nincsenek színek Belül a fájdalom, de hazudjuk a szépet Keserűség oltja szomjam Búbánat tölti gyomrom Töviskoszorú a kézben Nem kellenek rózsacsokrok Viharban születtem, és ott is fogok távozni Engem büntess másokért, engem lehet átkozni Kereszt a vállamon, én büszkén fogok távozni Hiába próbálkoztok, már nem akarok változni Hulljon a falevél, vigyen a sors Ahol a világom véget ér Védjen az ég az összes szavadért És minden vétkedért Mindent visszakapsz, mit adtál Könnyeink folyóján mondd, ki sajnál? Úgyis a balsors lesz, ki dajkál Megszakadt szív az utolsó dalnál Mikor egy fáradt lélek kopogtat Odafent a mennyország ajtaján Gyújtson egy gyertyát a tékozló árva A csalódás hajnalán Mert én érzem a világ összes bánatát Mert a szív hiába hűtlen, úgyis visszavár