Egypár

Annyi jószagú nő van

És annyi jószagú férfi

És annyira vágynak arra

Hogy együtt tudjanak élni

A szemükbe' nincsenek fények

A szívükbe' lakik a bánat

Az ujjaik alkatrészek

Amiket jól használnak

A szemükbe' nincsenek fények

A szívükbe' lakik a bánat

Már nem az ösztön vezérel

Csak szavakba pakolok terhet

Nem vesztettünk el semmit

Csak a jó napok polca megtellett

Én napfény akartam lenni

Hűs zápora a földnek

Szél a hajadban

Patak, ami kavicsot görget

Te meg az én kavicsom volnál

Az én féltett növényem

A szavaim, a metaforám

Minden giccses reményem

Te meg az én kavicsom volnál

Az én féltett növényem

A szavaim, a metaforám

Minden giccses reményem

Minden giccses reményem.