Vandál (feat. N.a.s.H)

Mindenki hallja, mire gondolsz

Mindenki hallja, mire gondolsz

Mindenki hallja, mire gondolsz

Mindenki hallja, mire gondolsz

Az ember olykor mérlegel

Majd bebeszél, "engem árnyak nem érnek el"

Ne fogjon rozsdát később, mi most érdekes

Beépül, rögzül, elvénül, egy élet ez

Néha képzavar, mégsem céltalan

Hidd el, barátom, korántsem céltalan

Mivel gyakran mondom azt, hogy szép a nap

A léc alatt átcsúszol épp, enyém a célszalag

Nagyképű dumák, rapegók

De ti is csupán rímelgettek itten nyeglemód

Tudjátok, ilyen dalokból van rengeteg

Tess', bízz bennem, feleslegesen renderelsz - el ne kezdd

Az érzés ne csak düh legyen

Fújjuk ki magunkat, irány az űrbe fel

Távolságból vonunk tanulságot le

Aztán újra minden majd nulláról megy

Bizony

Ja

Te vandál, tombolsz, rombolsz, rongálsz

Te kis vandál

Még nem

Most

Te vandál, tombolsz, rombolsz, rongálsz

Mindenki hallja, mire gondolsz

Gyakrabban kellene önmagadat szondázd

Mert kirepül alólad a longboard

Edd meg, amit ők, idd meg, amit ők

Nézd, halld, lásd, amit ők - még mindig van időd

Nem baj, ha te is buta vagy, mert szupi a cipőd

Nem kell éles fejsze, nyugi, a fa kidől

Izgalmas univerzum a szürke uniformis

Mondjuk lehetnél egy szivárvány-sörényű unikornis

Így fájdalommentesen számolnak le veled

Holnap már az örök vadászmezők füvét legeled

Eléggé hervasztó látni, ahogy tömegeket nyel el az útvesztő

Ha legalább egyesek feleszmélnek, az már nagy szó

Mivel minden apró döntés vízválasztó

Általában már túl későn szól az ébresztő

Meg kell bolondulni

Mennyi korombéli fordult be

Csak hogy ne kelljen magából kifordulni

Én, ha csak egy mód van rá, egyiket sem ajánlom

Tiszteld a hagyományokat, de lépj túl a hagyományon

Én a szórakozott rossz tanuló vagyok

A későn érő bukott diák, a könnyen elvonható figyelem

S az élénk képzeletvilág, önkéntelen asszociációk

Gyűrűző spirálja, hogy mindebből összeálljak

Újra s újra megkísérelem

A szellemi táplálékigényem most nőtt csak ekkorára

Túl a testi kényszerek korán

Többé már nem élek hátradőlve

Tétlenül, meddőn, merengve

Menjen az önsajnálattól más tropára

Na persze, ami megvolt, nem hiába

Ha a nagyterem nem is, csupán az őrület előszobája

De ebből az alapélményből alapszabály lett

És egy tudatosabb ösztönélet tisztább fixa ideákkal

Én ezzel fekszem, és ezzel kelek

Előfordulhat, hogy megzakkanok, de kizárt, hogy kizökkenek

Én ezzel fekszem, és ezzel kelek

Előfordulhat, hogy megzakkanok, de kizárt, hogy kizökkenek

Mindenki hallja, mire gondolsz

Mindenki hallja, mire gondolsz

Mindenki hallja, mire gondolsz

Mindenki hallja, mire gondolsz

Árnyak nem érnek el