Kislány a Zongoránál

Hallom ma is egyre a zenét Látom, szinte látom a szemét Elmúlt, s ami elmúlt sose szép Rágondolni mégis gyönyörűség. Kislány a zongoránál Fehérebb az orgonánál Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát Kislány kit úgy szerettem Akit soha nem feledtem Rabja voltam, mint egy kisdiák. Csókja maga volt a szerelem Lángolt, mint a hajnal Keleten Napfény tűnik így el Nyugaton Elfeledni én őt nem akarom. Kislány a zongoránál Fehérebb az orgonánál Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát Kislány kit úgy szerettem Akit soha nem feledtem Rabja voltam, mint egy kisdiák. Láttam néhány nappal ezelőtt Bizony ő rajta is fogtak az idők Kócos fejű srácot vezetett Rám nézett és gyorsan elsietett. Kislány a zongoránál? Ki fehérebb az orgonánál? Aki szépen játszotta a Liszt-rapszódiát? Kislány kit én úgy szerettem? Akit soha nem feledtem? S rabja voltam, mint egy kisdiák? Rossz kedvűen mentem, az úton Jobb lett volna nem látni, tudom Nem tört volna össze az a kép, Mely összetörten is oly gyönyörű szép Kislány a zongoránál Fehérebb az orgonánál Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát Kislány kit úgy szerettem Akit soha nem feledtem Rabja voltam, mint egy kisdiák. Lállá... Kislány kit úgy szerettem Akit soha nem feledtem Mindíg jó lesz emlékezni rá.