Ahol a házakban még faragott bútor áll,
Ahol még egyszerűen él apám s anyàm,
Ahol a sűrű erdők elnyelik a külvilág zaját,
Valaha ott látott meg engem a nagyvilág.
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér,
Ahol az utakon szürke port kavar a szél,
Az az a hely ahonnan eljöttem màr tíz éve is lehet,
Hidd el örökre otthagytam a szívemet.
Nagyapàm régi dalait énekelgettem, és a széllel kergetőzve nőttem fel
Lehet hogy nem minden pillanatban emlékezem, hidd el azt az időt sosem felejtem el.
Minél zajosabban vágtat el egy nap,
Annál kedvesebbnek làtom a múltamat,
Ne mondd divatból, vagy szeszélyből vagy rosszkedvből teszem,
Te is megérted ha eljössz majd velem.
Ahol a házakban még faragott bútor áll,
Ahol még egyszerűen él apám s anyám,
Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél,
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér...
