Képkockák

Te vagy a békém, te vagy a tragédiám te vagy a pengém és egyben az artériám eltakarom, de nekem is fáj a hiány hogy többé nem te vagy az a lány aki vár a külvilág kizár, de visszajövök, figyelj nem tudom, mi vár, hogy holnap mikor, kivel tűnsz el vagy tűnsz fel, hogy végül meglásd mi másfele változunk, nem értjük egymást Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak és mögöttük marad, aki elfárad nem látlak, előttem a füst meg a sötét egy ordító tömeg áll közém és közéd Most már értem, a reggel miért hoz mást kiégnek a fénytől a képkockák nem igaz, de nekem kell ez a hazugság Te vagy a hazugságom Te vagy a kiömlött italom, az elmúlás az üres poharakon játszó, monoton fejzúgás a hamisan bújtató romkocsma homálya a legdrágább lakhely, a hiány előszobája a realitás hazadob, csak ezzel az a gond hogy én lettem az egyik nálam hagyott kacatod hogy az én fejemben mindig máshogy van és nem úgy cselekszel, ahogy rég megálmodtam most előre futnék, de felkap a szél szemből letépi hazugságaim az évekről meghátrálnék, de nem csaphatom be magam megállnék, de fájna, hogy így feladtam Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak és mögöttük marad, aki elfárad nem látlak, előttem a füst meg a sötét egy ordító tömeg áll közém és közéd Most már értem, a reggel miért hoz mást kiégnek a fénytől a képkockák nem igaz, de nekem kell ez a hazugság Te vagy a hazugságom Te vagy a szakadó jégeső, a meleg párna az özönvíz utáni utolsó bárka a kába múlt, a bánat, a gyönyör a bámult szembogár, az arcon a gödör a ráncok, miket az idő berajzol összefirkál, mikor kidőlve alszom és hideg zuhanyként kelt a gondolat mi van, ha sose leszek annál boldogabb Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak és mögöttük marad, aki elfárad nem látlak, előttem a füst meg a sötét egy ordító tömeg áll közém és közéd Most már értem, a reggel miért hoz mást kiégnek a fénytől a képkockák nem igaz, de nekem kell ez a hazugság Te vagy a hazugságom Most már értem, a reggel miért hoz mást kiégnek a fénytől a képkockák nem igaz, de nekem kell ez a hazugság Te vagy a hazugságom Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak és mögöttük marad, aki elfárad nem látlak, előttem a füst meg a sötét egy ordító tömeg áll közém és közéd Most már értem, a reggel miért hoz mást kiégnek a fénytől a képkockák nem igaz, de nekem kell ez a hazugság Te vagy a hazugságom Most már értem, a reggel miért hoz mást kiégnek a fénytől a képkockák nem igaz, de nekem kell ez a hazugság Te vagy a hazugságom