Fázom a Szélben

1. Nincs, már nincs vigasz, ne remélj feloldozást!

Nincs, ki megbocsátana már ilyen árulást.

Éj-mélybe visznek a lábaim és a szélbe suttogom átkaim.

R. Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,

Tízszer tízezer álmot gondolok át.

Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,

Tőlem össze is dőlhet ez a világ.

2. Kár, hogy engem fűtött csupán a lángolás,

Kár, hogy haragos lett nagyon a búcsúzás.

Arcodba vágtam, hogy felejts el,

De közben vártam, hogy átölelj.

R.