Én már vártam
Hogy legyen holnap a szobában
És fényben ússzon az a hibátlan
Arc, ami felébreszt lágyan
Én több akartam lenni a vártnál
Csónakázni és enni a várnál
Heverni ott majd szerteszét
A fűben fekve lesni az éjt
Szerteszét vagyok a levelekkel
Az őszi tájban így bújok el
De kell-e még, hogy tépje a szél a lelkem?
Szerteszét veled egyben
Az ágyban, a sárban, a hóban
Fényben, homályban, szerteszét
Szerteszét
Ez az élet csak nálad érhet majd véget
És mielőtt alszunk még felébred
Ami téged is engem is éltet
Akkor előjönnek az emlékek
Az a dobás, mit mindig elvétek
Mert tetszeni akartam ott neked
Ezért megtettem mindent, amit lehet
Szerteszét vagyok a levelekkel
Az őszi tájban így bújok el
De kell-e még, hogy tépje a szél a lelkem?
Szerteszét veled egyben
Az ágyban, a sárban, a hóban
Fényben, homályban, szerteszét
Szerteszét
Szerteszét
