Hallom a hangod

Múlik már

Mégis napról napra

Bennem jár

Az emlék rólad

Hogy rossznak látsz

Mégis tőlem vársz

Vigaszt tetteidre

Megnyugtat

Ahogy a lelkem ettől porlad

Hallom a hangod, ahogy ordít itt benn

Kérdés nélkül válaszolsz

Szívedet kulcsra zárva várod

Azt, hogy az enyém majd elédtárom

Érzem, ahogy árkod

Megin' ásod köztünk

Békének ma lábatör

Szemei könnyeinkben ázva

Sorsára várva

Vitáink viharában

Ernyőm nyitom

Ha hiányzik a hely alóla

Szólj s szorítok

Hisz tudod, hogy adnék

Kérni mégsem mernéd

Csak mondd

Mond ha büszkeséged

Megázni látod

Eljön majd

Mikor érzed, egy nap

Sem telhet úgy el

Hogy lelked békét lel

Küzdesz, hogy láss

Tükrödben valakit, aki más

De mégis most rám

Fested képét annak, ki bánt

Küzdesz (csak küzdesz)

Hogy láss (hogy láss)

Tükrödben valakit (tükrödben)

Valaki mást