KERTI FINÁLÉ (benne: EGY PÁR DOBBANÁS)

Holnap te eszed a csutkát, én eszem az almát,

S kedden cserélünk,

Szerdán te eszed a héját, én eszem a morzsát,

Pénteken cserélünk.

Mi sohase böjtölünk, megvan mindenünk,

Senkitől se félünk,

Mert nekünk helyén van a szívünk.

 

Reggel te hozod a rongyot, én viszem a vödröt,

És közben cserélünk,

Aztán te kapod a répát, én rágom a héját,

Majd egyszer cserélünk.

Mi rendesen dolgozunk, nem sokat táncolunk,

Meglesz mindenünk,

Mert nekünk helyén van a szívünk.

 

A templom egere jól lakna vele,

S nekünk is marad még belőle,

Fázunk, s nevetünk, de együtt lehetünk.

Hé! Integess vissza!

 

Este én kapom a sütit, te kapod a számlát,

S aztán cserélünk,

Este te kapod a dunyhát, én kapom a párnát,

Aztán cserélünk.

KISOPERA

Miért változnál, ha így szeret a világ?

Pinokkió, te nem csak embert játszol,

Az emberszív van néha fából,

De összecsengett egy pár dobbanás.

Csak szín vagy az álmokból,

Pinokkió! Ha Kék lány fázik,

Mi lombokat festünk a zivatar alá,

De összecsengett egy pár dobbanás.

Szól már a legenda másképp,

De itt van Pinokkió.

Félénk hős volt, egy fagyerek a városból.

Tanulság nincs, se megfejtés,

Hogy élni jó akkor is, ha nincs kakaó.

 

Egyszer én leszek a gazdag, te leszel a szegény,

És egyből cserélünk,

Aztán te se leszel gazdag, én se leszek szegény,

Mégis megélünk.

Mi rendesen dolgozunk, keveset táncolunk,

Meglesz mindenünk…

Mert nekünk helyén van a szívünk.