Az oroszlán

Az ember folyton arra vár, Hogy jöjjön, Jöjjön végre már az oroszlán. A szíve vadul verni kezd, Izzad és a hallása is élesebb. Az összes izma megfeszül, A pupillája kitágul - készen áll. De oroszlán helyett csak számlák jönnek, Munkahelyi gondok és keserű könnyek, És véget nem érő, lázas rohanás. Nem jön az ember szemére álom, Egyre gyűlnek a látóhatáron A körbeporszívózott És ágy alá söpört problémák. Azt mondják, hogy jó nekünk, Mert soha többé nem jön már az oroszlán, Így nem kell félnünk semmitől, És tűnődhetünk értelmesebb dolgokon; Például mondjuk a számláinkon, Otthoni és munkahelyi gondjainkon, Éjszaka üvöltő szomszédainkon, És hogy mikor ér véget ez a lázas rohanás. Nem jön az ember szemére álom, Egyre gyűlnek a látóhatáron A körbeporszívózott És ágy alá söpört problémák. És elfelejtjük, amit tudtunk, És megtanuljuk, amit kell, És körbenézünk az utcán, De már senkit sem ismerünk fel, És autópályákon hajtunk A forgalommal szemben, De nem szól ránk soha senki, Hogy ez egyáltalán nincs rendben, És ez kár. Nem jön az ember szemére álom, Egyre gyűlnek a látóhatáron A körbeporszívózott És ágy alá söpört - Nem jön az ember szemére álom, Egyre gyűlnek a látóhatáron A körbeporszívózott És ágy alá söpört problémák. Az ember néha meg-megáll, És arra gondol, bárcsak végre Jönne már az oroszlán.