Maradok Távol

Annyi a hibám, amit vétettem Mint csillag az égen De ameddig tombol a tűz még bennem Én hagyom, hadd égjen Majd elmegyek, és ahol nem lát senki Ott verek egy tábort Ha a múltat nem tudom jóvátenni... Még nem tudom, hol is a cél És folyton ellenem dolgozik a szél De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van A szívem pedig acél Mindegy, hogy mennyire rögös az út Elmegyek, nem számít a távolság Csak veszem a bátorságot hozzá És szedem a sátorfát Nem lesz több üzenet Itt hagyom mindenemet Megyek, amíg van erőm Ott húzom fel a táboromat Ahol a lábnyomomat Elmossa majd az eső Annyi a hibám, amit vétettem Mint csillag az égen De ameddig tombol a tűz még bennem Én hagyom, hadd égjen Majd elmegyek, és ahol nem lát senki Ott verek egy tábort Ha a múltat nem tudom jóvátenni Maradok távol Maradok távol Maradok távol Az életem egy kalandregény A társam a magány, a szeretőm a remény Úgy megpróbálnám a szerencsém De a balszerencse szerelmes belém A szívem a motor, még várjon a pokol Most szólok, hogy kicsit kések Hogy hova sodort az élet Elmondom majd, ha visszatérek Nem lesz több üzenet Itt hagyom mindenemet Megyek, amíg van erőm Ott húzom fel a táboromat Ahol a lábnyomomat Elmossa majd az eső Annyi a hibám, amit vétettem Mint csillag az égen De ameddig tombol a tűz még bennem Én hagyom, hadd égjen Majd elmegyek, és ahol nem lát senki Ott verek egy tábort Ha a múltat nem tudom jóvátenni Maradok távol Maradok távol Maradok távol Maradok távol