Amit adtál, soha nem elégAmit kaptál, soha nem elégMadarat vársz, mesés madaratEmlékeidben keress helyet magadnakFenyőfa vagy körbe zárvaEgy bejárat, amin bejöttélEgy kijárat, hogy nyugodt légy,De ki már sohasem mégyAmit adtál, soha nem elégAmit kaptál, soha nem elégMa ne aludj, csak mosolyogj,Hogy holnap sírni tudjMondd ki, hogy félszMondd ki, hogy fázolMondd ki, hogy sírszMondd ki, hogy szeretsz Mondd ki, hogy félekMondd ki, hogy fázomMondd ki, hogy sírokMondd ki, hogy szeretlekAmit adtál, soha nem elégAmit kaptál, soha nem elégKell neked a másik emberKell neked az életedÉszreveszik, hogy félsz, megijedszÉszreveszik, hogy fázol, megijedszÉszreveszik, hogy sírsz, megijedszMegijedsz, ha észrevesznek
Written by: Jancsovics Máté, Kollár-Klemencz László, Sidó Attila, Vajdovics Árpád Géza, Weil András
