Legyen Ünnep

1. Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent, Ezért létezünk is olyan rendezetlenül, Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek, S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre, Amilyen te voltál, s amilyen egyszer voltam én, De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre, Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén. S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok, S maradtunk valósággá törpült óriások, S itt állnak körben a gyermekek, Kiáltanunk ezért nem lehet. Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet? R1. Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön, Már engem rég nem érdekel, Pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul: Miért, miért nem lehetsz itt közel? R2. Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön, De Te messze vagy, nem érlek el... Ahogy égnek a fények, én is elégek... Ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt, közel? 2. A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet: Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás. Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged, Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más. Én is beálltam, és beállsz te is a sorba, Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét, És ha a kép előtted lassan összefolyna, Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért, Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk, Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk, Itt állnak körben a gyermekek, Kiáltanunk ezért nem lehet, Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet? R1. var: Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön, Már engem rég nem érdekel, Pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul: Miért, miért nem lehetsz most közel? R2. var: Lehet ünnep az égben, és ünnep a földön, De Te messze vagy, nem érlek el... S ahogy égnek a fények, én is elégek... Ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel? Miért nem lehetsz itt közel?