Írott Nő

Írok magamnak nőt Úgy képzelem, szép lesz Lesz esze és szíve És lesz neki én Ezt kiterveltem már rég Forgolódtam sokat Mer' a csatamező Csak ritkán ad nyulat Hát gyertek emlékeim Csokorba veletek Fonjuk koszorúba A lányt, akit szeretek Moha-puha térdén Feküdnék én hanyatt Cseppet se zavarna Hogy az idő szalad Egy busz jár naponta Az se visz el messze Mosókútban hűl le Nyáridőn a dinnye Falevél a borban Egy vitorlás hajó A világom vége Egy tarlószéli karó A tönkrejárt úton Elhordott levegő Nem jár rajta senki Csak reggeli szellő Borzolja a hajam Tőle hullámokat kérek Ha valaki meglát Gondoljon szépnek Egy rég nem volt érzés Gyufafényben ballag Szalmaszálon billeg Csiklandós fuvalmak Befújják a lángot Talán te is látod Dobognak a falvak Színesek az álmok