Látomás

Egy ártatlan látomás ami a szívemre kapaszkodik fel Megfullad a vallomás neked érzem a menedék kell, De máshol vagy most még is, máshogy látlak én is Nem kell többé félni mert melletted maradok én .Ha kérdezik ártatlan szíved, Megmérgez mit átadtam érzem, Nekem fájdalom lett amit nem kértem,Túl késő de dobd el az emlékem, Nekem nem kell már, túl késő már, Gyerünk vidd el már, úgy is melletted maradok még. Azt hittem, hogy minden rendben volt,Néztem az ajtót nincs sehol, Besüllyedek mélyre mert ezt kérted,Szúrhat be méregként emléked,Mert tudod, hogy alig kapok levegőt ÉnMost válasz, most válasz, te vagy én melyikünk vegyen el?Most válasz, most válasz, te vagy én melyikünk vegyen el?Egy ártatlan látomás ami a szívemre kapaszkodik fel Megfullad a vallomás neked érzem a menedék kell, De máshol vagy most még is, máshogy látlak én is Nem kell többé félni mert melletted maradok én.Még mindig fáj ez az érzés,de már nem halkul el a lépés,Elvitted az életem részét mert más lett minden nem kérdés.A szívemben maradt egy emlék, rombol le mindent mit értél,Te voltál vagy leszel egy érzés, hagyjuk most menj el Ne tépj szét. Nekem mindegy, hogy merre mész, Amíg jól vagy és rám találsz majd,Tudnod kell, hogy ha bántanálak A szívemben csak te vagy a fény,És te leszel ki haza kísér