Medencék, vagy tengerek,
Esőerdők, vagy repterek,
Fényképek, vagy trófeák,
Villanypóznák, vagy pálmafák.
Hiénák, vagy oroszlánok,
Olajfoltok, vagy óceánok,
A cápák, vagy a kis halak,
Több évtized, vagy egy pillanat.
Idő van, idő van, hogy a hangunk szóljon,
Idő van, de mégis túl kevés.
Idő van, idő van, és most nincs más dolgunk,
Csak megállítani a kerekét.
Az i-re pont, vagy csak egy ékezet,
Egy homokszem, vagy a gépezet,
Körbe jár, vagy egy helyben áll,
Most elindult, vagy megérkezett.
A kézbe kéz, vagy a fegyverek,
Az állatok, vagy az emberek,
Néha állat lennék, de nem merek,
Válasszatok, mer' így nem mehet.
Idő van, idő van, hogy a hangunk szóljon,
Idő van, de mégis túl kevés.
Idő van, idő van, és most nincs más dolgunk,
Csak megállítani a kerekét.
Idő van, idő van...
Idő van, idő van...
Most idő van, mert nincs több idő,
Ha nem lesz fa, mi a földből kinő,
Hogy magasra mássz, hogy messze láss,
Hogy lesz-e hatás, vagy bármi más.
Mert most idő van, mert nincs több idő,
Már szorít, mint egy kisebb cipő,
Kár számolni most a perceket,
Inkább maradj csak mindig felszegett fejjel.
Arccal az árnak, hogy legyenek akik várnak majd rád.
Akik várnak majd rád.
Idő van, idő van, hogy a hangunk szóljon,
Idő van, de mégis túl kevés.
Idő van, idő van, és most nincs más dolgunk,
Csak megállítani a kerekét.
Idő van, idő van, hogy végre rólunk szóljon,
Idő van, idő van, idő van.
Idő van, idő van, hogy végre rólunk szóljon,
Idő van, idő van, idő van.
