Egyre Másra

Te erre, én arra mentem Te lány, én meg fiú lettem Minden fájdalmam elfelejtem Minden bánatom eltemettem Te lakni, én élni jöttem A hátsó szándék már nincs mögöttem Ha úgy is látnád, hogy összetörtem A céltáblát párszor körbe lőttem Megfordul az esti kép Józanul fejjel lefel Leesik a lámpafény Fölzuhan egy kerti szék Az égi tejút mindenen Szétkenődik, ingemen A város fénye megvakul Pénz zsebembe visszahull Szeretnek a gazdagok Nem töltök ki űrlapot A vér a sebbe visszafut Nem csuktam be a nagykaput Egy bogár az égbe költözik Egy csillagrendszert telepít Kutyám beszélni tanul Ha nem értem mondja angolul Én is drága, Te is drága Egyetlen fa két virága Minek nézünk mégis másra? Nem egymásra, mindig másra Én is drága, Te is drága Egyetlen fa két virága Minek nézünk mégis másra? Én is másra, Te is másra Mint a sör és a hab Lelkemre lakat Emléked örökre szívembe ragadt Mint a rágó a betonra, pöttyös az aszfalt Fuss innen messzire, vagy borítsd az asztalt Élni jöttem ide, nem pedig lakni Telis-tele vagyok, pedig rég nem volt hakni Néha úgy hinném újra, hogy inkább még mindig A sírom majd egykor tanulsággal hintik Utca gyerek voltam, utca gyerek leszek Házat, vagy autót bármekkorát veszek Ezer fa ezer ága Tegnapról a mára Idősből fiatal Felnőttből babába Az, aki vágja, mosolyog velünk Mert hiába havazik, nem is volt telünk Ereim falában, Tenyerem mélyén Itt a sor eleje, Te állsz a végén Fiúk és lányok, látszólag egyszer De nincs, aki értené, miért olyan keser Maradni nehéz, menni mindennél könnyebb Ehhez nem kell diploma, nem kellenek könyvek A verejték felsikít, lábam indulna A csábítás óriási, a józanság pindurka A függöny cinkosom, falaim sírnak Látták már milyen, ha Ferencnek hívnak Felnyerít egy nevetés Vasút a város peremén Elszalad fejem fölött Egy üres taxi rámköszön Kavicsok hullnak felfel A tóból kijön, körbe, nézd Karikákon szúnyogok Csobog a vér a hasukon A tükörben reggel öltözik Borotvám emberesedik Tányérom újra megtelik Morzsák a földről felszedik Megfordul az esti kép Józanul fejjel lefel Leesik a lámpafény Fölzuhan egy kerti szék Én is drága, Te is drága Egyetlen fa két virága Minek nézünk mégis másra? Nem egymásra mindig másra Én is drága, Te is drága Egyetlen fa két virága Minek nézünk mégis másra? Én is másra, Te is másra Én is másra, Te is másra Én is másra, Te is másra Én is másra, Te is másra Én is másra, Te is másra