Popsztár

Nem gondolta néhány éve, Hogy ennyi ember megvesz érte – majd. Ne már, nagyon gáz, hogy magáért is rajong már. Címlapon a legjobb képe, De hova tűnt már a saját énje – baj. És ő beveszi, hogy ez most tényleg a valóság. Igazi popsztár, túl nagy a tét! Igazi popsztár, felhők közt él! Igazi popsztár, sokat remél! Szupersztár, szupersztár, szupersztár! Színpadra csak félve lépett, Az izgalomtól arca égett – mart Ma már, azt hiszi, csak érte él ez a nagy világ. Néhanapján önveszélyes, Mert elfelejti mi az élet – jaj. De kár, egyedül nem tudja mi az a boldogság. Igazi popsztár, túl nagy a tét! Igazi popsztár, felhők közt él! Igazi popsztár, sokat remél! Szupersztár, szupersztár, szupersztár! Igazi popsztár, túl nagy a tét! Igazi popsztár, felhők közt él! Igazi popsztár, sokat remél! Szupersztár, szupersztár, szupersztár! Hova tűnt az a jó, aki volt? Mintha nem tudná! Bárhol is keresi, nem leli, de a sors nem sokáig vár... Igazi popsztár, túl nagy a tét! Igazi popsztár, felhők közt él! Igazi popsztár, sokat remél! Szupersztár, szupersztár, szupersztár! Igazi popsztár, túl nagy a tét! Igazi popsztár, felhők közt él! Igazi popsztár, sokat remél! Szupersztár, szupersztár, szupersztár!