Tűz

Én, emlékszem rád... Úgy, hitted úgy Az út majd kifut, Nincs több, állomás! De jött egy vonat És füstje alatt annyi más... Tűz, mért pusztít el, Mért perzsel fel, mindent, mi szép? Mért űz, száz léten át, Ha minden hibád, a lelkedben ég? Múló időt, Mint édes likőrt Töltsd hát, újra itt! Emlékezünk, s tán így létezünk Holnapig... Tűz, mért pusztít el, Mért perzsel fel, mindent, mi szép? Mért űz, száz léten át, Ha minden hibád, a lelkedben ég? Mint szikra lobban, a szó, mit nem mondtál... Minden egy pillanatban kezdődik el talán... Hát én leszek, ki mindent újra él, Én leszek a kezdet, én leszek a vég, Leszek aki még, Leszek aki száll... Lángoló, vad ég, Mindenen innen, mindenen túl, a mindenség Ajtajában én: Rajtad állnak még az álmok, vagy Minden üszkös kép... Én emlékszem rád!