Hűtlen

Ment a hűtlen nehéz fejjel Visszamenne, de ő már nem kell Érzi, hálátlan lett sorsa Keserű könnye arcát mossa Arra gondol, őt ki szerette Ha szerette, el mért engedte Vissza nem jön többé soha Bárcsak békén hagyták volna Minden hajnal övé marad Látja szállni a madarakat Hosszú, hosszú ideje már Nem számolja a napokat már Amíg él, el nem felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből Amíg él, el nem felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből Megállt egyszer, visszanézett Nézte, nézte a messzeséget Sárga lámpák jelzik útját Otthon hagyta minden múltját Ment a hűtlen nehéz fejjel Tudja jól, hogy ő már nem kell Ég veletek! Mást nem mondott Szeme túlragyogott minden csillagot Minden hajnal övé marad Látja szállni a madarakat Hosszú, hosszú ideje már Nem számolja a napokat már Amíg él, el nem felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből Amíg él, el nem felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből Minden hajnal övé marad Látja szállni a madarakat Hosszú, hosszú ideje már Nem számolja a napokat már Amíg él, el nem felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből Amíg él, el nem felejti Hogy a múltat ki nem tépheti Szívéből