Kellenek az imák

Mindenki mondja a maga igazát,

mindenki szidja a másik lovát,

mindenki gázol mindenkin át,

de senki se látja a másik baját.

Ne kérd, hogy értsem, mért ilyen a világ,

kellenek az imák, hogy az ember észhez térjen,

ne hagyja, hogy a sötét, rátegye a kezét.

Eltűnik lassan az igazi barát,

az maradt itt, aki haszonra várt.

Eladod az életed összes jogát,

és nem marad más csak az üres szobád.

Ne kérd, hogy értsem, mért ilyen a világ,

kellenek az imák, hogy az ember szívvel éljen,

ne hagyja, hogy a sötét, rátegye a kezét ezután.

Mindig csak keresed az új csodát,

és szétvered a lelked templomát.

Azt hiszed, hogy mindenki megbocsát,

de egyszer csak rájössz, hogy nincs tovább.

Ne kérd, hogy értsem, mért ilyen a világ,

kellenek az imák, hogy az ember észhez térjen,

ne hagyja, hogy a sötét, rátegye a kezét.